Részlet a
A SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA
TÖRTÉNELMI, RÉGÉSZETI, TERMÉSZETRAJZI S NÉPISMEI SZEMPONTBÓL
IRTA: ORBÁN BALÁZS

Firtos vára.

A Firtos, befolyása az időre. Kilátás tetejéről. Firtos csucsai. Firtos várának mostani romjai, kápolnái. Firtos alaprajza. Firtos regevilága. A firtosi szerzetesek. Ottani életők. Leköltözésük az Árcsóra. A tündér kert. A firtosi ló, annak regéje. Firtos kutja. Kőriskuti katonai telep.

Énlakától észak-keletre egy büszke csucs emelkedik fel, szeszélyes idomu trachyt-torolvány (conglomerat) sziklái messze nyulnak fel, tetőcsúcsán gyakran fellegek ütnek tábort, midőn lenn napsugárokban ragyognak a völgyek, és az alantibb bérczek. E havas, mely mindent uralogva, több ezer láb magasságig tornyosul fel, a székely központi havasoknak (Hargita, Osztoros) egy kiszökelő előörse, és e vidék időképzője; a mennyiben ott gyülnek össze a jótékony esőt hullató, vidéket termékenyitő fellegek; de ott szüremlik a vihar is; áldása és csapása e vidéknek onnan jön, azért a tisztelet és rettegés tárgya egyiránt.

És e hegy, melynek tetején egykor egyik leghatalmasabb fellegvára állott a Székelyföldnek, honnan nem régen a szerzetesek szent zsolozsmái hangzottak le, nem más, mint a Firtos, Székelyföld ezen emlékes Szent Bernárd-ja.

Aljába értünk a gyönyörü bércznek, mely festői alakjával annyiszor gyönyörködtete, és melyet minden oldalról annyit kerülgeténk. Ellentállhatnánk-e a vágynak, hogy azt meglátogassuk, hogy annak csúcsait felkutassuk? Oh nem!

Im már bajosan megközelithető meredek oldalait mászszuk, s nem kis fáradsággal felküzdők magunkat tetőcsucsára. Minő bűvölet, minő látvány jutalmaz meg! Fél Erdély terül el lábaink alatt, egy csomó hullámzatos hegysor, melyek mint háborodott Oceánnak megdermedt hullámrétegei úgy terülnek el, egymást követő, egymást átszelő párhuzamos lánczolatokban. És e hegyek közt száz meg száz folyó-pataknak felragyogó ezüst szalagja. A Székelyföld három főfolyója a Maros, két Küküllő (s részben az Olt is) forrásuktól egész odáig, mig e honrészből kifolynak, és azoknak mellékfolyói, a Nyikó, Küsmöd, Korond, Juhod, Nyárád, s ezekbe siető száz még száz pataknak nyilt, városokkal, falukkal behintett völgyűletei, erdőktől árnyalt, naptól gyönyörüen szinezett bérczegélyei: mind tisztán látszanak. Itt ott magas hegyormok kevélyen lövelnek ki, melyeket egykor büszke várak, nemzeti nagyságnak, és szent szabadságnak védbástyái koronáztak, melyek ezredévek nagyszerű eseményről beszélnek érthető némaságukban. És ott a láthatár végpontján nagyszerü havassornak most élénken szinezett, majd elmosodó lehelletszerű szeszélyes alakjai, szépen kimetszett védfalai e hazának, gyönyörű végrojtjai e nagyszerű, e leirhatlan látványnak. S ha lelkünk eltölt a természet-nyujtotta élvekkel, ha szivünk fellelkesült a dicső, a nagyra teremtett székely nép szép hazájának szemléleténél; ha megszámlálók azon néhány száz falut, a nemzeti szorgalom, és jövő nagyság e rajzó-méhkasait, a hazaszeretet, a hont boldogitandó szabadság édes mézét szorgalommal gyűjtő, a jövő nagyság tevékeny munkásainak ezen szétszort tanyáit: ne mulasszuk el a multnak is szentelni egy perczet, a multnak, melybe a jövő nagyság termő ága van beoltva; keressük fel a honszerzők által épitett mesés várát Firtosnak.

Firtos a Korond feletti Kalondával van egybe függésben, illetőleg a magas Kalonda egy hegynyak, mely a havasokkal köti egybe e hatalmas három csucsos bércz-óriást; dél-keleti csucsát gyönyörü erdőség koronázza; észak-nyugoti csucsa függőleges meredeken van lemetszve, oldalaira kapaszkodott cserjék közül sőtét trachyt (conglomerat) sziklaszálak emelkednek ki, mint gula-ékei e hegynek. Ezen szeszélyes képződésü szikla-tornyok között emelkedik fel a hegynek magasabb észak-keleti csucsa, melynek tetőlapján állott Firtos vára.

Firtos várából még jelentékeny romok maradtak fel, ezredévek viharaival megküzdött falai még több láb magasságban fennállanak most is, s képesitnek arra, hogy e vár alakját, nagyságát meghatározhassam.

A vár alakját leginkább egy nyakas körtéhez hasonlithatnám, melynek száras vége délre van forditva, legnagyobb hossza 130 lépés, legnagyobb szélessége 110 lépés. Ott hol összekeskenyül, mint két oldalán (15 lépés hosszu, 10 lépés széles) négyszögü bástyák (A és B. lásd alaprajzát) voltak a fal vonalából kissé kirugólag elhelyezve. Északi oldalán a hegy több száz láb magasságban falmeredeken hanyatlik le. S itt, hol még zerge sem tudna kimászni, ugy látszik nem is volt fal, vagy ha volt, leomlott a szakadozó hegygyel együtt. Nyugoti oldalán is a hegy száz lábnyira függőlegesen van lecsapva, itt azonban volt éppen az oromszélre fektetett fal, mely itt-ott a hegygyel együtt szintén leomladozott.

Keleti és déli oldalán a hegycsúcs menedékes és megmászható hajlással lejtősül le és ezen természetileg gyenge oldalok megerősitésére nagy figyelem volt forditva. A falakon kivül látszólag emberkéz által lemetszetett vagy 15-40 lábnyira a hegy. Ezen lemetszés aljában egy még most is közel három öl széles s igen mély sáncz (CCCCC) fal körül, e sánczot kivülről magas széles földtöltés (DDDD) karolja körül.

Ez oldalokon a falak legépebbek, sok helytt még ölnyi magasságban állanak, a bástya fala kivülről mérve két ölnyire.

A bejárat (E) a déli karajnak nyugatra hajló részén volt, hol a várfalakhoz egy másik külső fal (FF) lévén csatolva, olyan előváracs, vagy kapuvéd (GG) keletkezett, mely a várba való bejutást megnehezitette, annyival is inkább, mert a külső sáncz és töltés itt is fel volt vezetve, sőt egy meghajlitással délirányban egészen a hegy oromszéléig folytatva, látszólag azért, hogy az ott felvonuló várútját fedezze.

A vár belterén az (A és B) bástyák irányában egy imaháznak (L) látszanak alapfalai, elgázolta ugyan ezt az idő vaskeze, de annyi mégis fennmaradt, hogy mértékarányait, és alakját meghatározhassuk. 35 lépés hosszuságu épület volt az, melynek 7 lépés hosszu, 6 lépés széles szentélye félkör apsissal birván, azt kell feltennünk, hogy az a XIII. század végén épült román izlésű templom volt, egyháza egy régen itt állott kolostornak, melyet a mult század elején ide telepitett minoriták nem épitettek, hanem a már meglévőt kiigazitva csak hasznosították.

Kolostoruk a kiigazitott templom mellé fábol volt épitve, és azért nyomtalanul el is tünt.

A kápolnától északra mély gödrök, épületromokkal tölt üregek (MM) vannak, hol hihetőleg mint a vártér legmagasabb és legszebb pontján, a parancsnok vagy vártulajdonos laka vagy a belső Ballium zömtornya álhatott.

A kapun kivűl egy másik kis kápolna (P) állott, melynek hossza alig 10 lépés, falai még most is 5 egész 6 láb magasságban fenn állanak. Ez is félkör apsisu, és igy a belső imaházzal egykorúnak látszik. Ezen Sz.-Jánosnak szentelt imolában igen népes búcsuk tartattak.

A vár alatt egy nagy kerek üreg (R) van, olyan mint egy felhagyott mészkatlan; ezt tartják a vár kútjának, mely oly mély volt a nép monda szerit, hogy belé vetett két ruczának egyike a Firtos forrásból másika az Árcsónál jött ki. Az e körüli szántókat Játtzó helynek hivják, mert itt tarták - hagyomány szerint - a várbeliek hadgyakorlataikat, fegyverjátékaikat. Legjobban megérthető fogalmat mellékelt alaprajzunk ád.

FIRTOS VÁRÁNAK ALAPRAJZA.

FIRTOS VÁRÁNAK ALAPRAJZA.

Firtosról is, mint ős váraink nagy részéről, szintén semmi történeti adatunk, épitési kora a mythos regevilágába vesz el. Tündérekkel, tulvilági lényekkel épittetí a rege, még akkor, midőn a földfelületét viz boritá. Látok fennebb Kadicsa váránál az ezen két várt egybekötő hagyományt; lássuk most a regét, mely a Firtost a rokon eredetü Tartod várával fűzi egybe.

Firtos a jó tündérek királynéja volt, de a miként néha egy törzsről jó és savanyu gyümölcset termő ág nőhet; a mint ugyan azon virág kelyhe mézet és mérget is rejt; a mint e földi életben a jó a rosszal keverve jön elő: ugy a szelid, a csak jót müvelő Firtosnak is volt egy testvére, Tartod, kinek szivébe a rosz iránti hajlam fészkelte meg magát, s ki a roszat müvelő tündérek urnőjévé választatott. A rosz és jó mindig küzdelem és versenyben van egymással; ily elléntétben élt a két tündér testvér is.

A teremtés zürje kezdett rendeződni, a mindenség egyensulya helyreállani, a vizek utat nyitva magoknak, lefolytak; a föld felületén uj pezsgő élet keletkezett. Firtos, a jó szellem, örömmel repdesett a felfedett uj világ felett; öröm könyeket hullatott a fejődő emberiség zavartalan boldogságán, a teremtés milliárdjainak vidor mozgásán. Ez örömkönyek lehullva gyöngyökké váltak, s végre tündér seregétől követve, leszállott e hegytetőre, s azt ugy megkedvelte, hogy elhatárzá ottan magának várat épiteni. Elkezdették az összehivott jó tündérek urnőjök szép várát; de rosz nővére Tartod épen arra járván, irigység keletkezett álnok szivében a jók műveletén, s ki mondja, hogy ő következő éjfélig nemcsak szebb várat épit magának, hanem még ideje lesz Firtos várának sark kövét saját várába elszállitani. Fogadtak.

Firtos vára éjfél előtt már kész volt, bástya tetőin örömtüzek lobogtak, de im sötét szellemek csapnak le, Tartod élükön, ki guny-mosolylyal érkezik; - egy percz alatt ki volt feszitve a várszögletkövéül oda helyezett nagy szikla-darab, másik perczben átfurva és vasrudra tüzve röpitik a rosz szellemek Tartod vára felé; de a végzetes éjfél is elérkezett, mire Korondon a kakasok éjfélre megszolván, a vasrud ketté szakadtával a kő leesett, s most is ott hever a Korond vize völgyében; látszik rajta a rosz tündérek által furt lyuk, miről azt a nép ma is Likas kőnek hivja.

Midőn a kő legördült, azon perczben, a fogadást vesztett Tartodnak vára is össze omlott; ő magának pedig istennek büntetéséből el kelle költőznie a győztes Firtod birodalmából.

E rege mutatja azt, hogy Firtos vára nagyon régen épülhetett, s hogy azt egy jólelkü, a nép által szeretett, a népet igazságosan kormányzó főnök lakta, kinek élete áldás volt a népre, kinek tisztelt emléke ezred éven át fennmaradt ellentétben Tartoddal, ki egy rosz lelkü, népzsaroló rabló lovag lehetett.

A nép még most is tündérekkel népesiti e mesés hegyet; azok - ugy mond a rege - a hegy keblében aranyoszlopos palotában laknak, s csak éjjel, szép holdvilágnál jönnek ki a föld felszinére. Egy öreg váralji pásztor ily regét mondott nékem:

Volt falánkban (falvánkba) egy marhákkal kijáró pendelyes legényke (még ingben járó gyermek), ez ott a vár tartományában játszadozott; hát egy szép asszonyember jön hezza (hozzá), s édes mézes beszéddel magához bátoritva beviszi a firtosi aranypalotába, s 7 évig ott tartja. A legénykéből, legény lett, jó dolga volt, mert a tündér szerette, s kényesztette, de még is eszibe jött az otthon s haza vágyakodott: Jó, lelköm lelke - mondá a tündér - mönj haza, de egy esztendőre vissza jőjj, mert ha nem, édösöm megvakulsz. Kincscsel terhelve elmendegéle a legény haza, szülői ugy örültek neki, mint a tavaszi fecskének, jószágot vöttek, s boldogul élnek; de jött az esztendő vége, a legénynek eszibe jött a szép tündér s tett fogadása, menni is akar; de öreg apja anyja siránkozva mondják neki: Ne mönj el édes fiam, ne hagyj el minket, hisze jó dolgod van itt nálunk; végre enged a fiu, s marad. De mikor betölt az esztendő, nagy sivalás (zendülés, csendülés) lött, s a legény szemevilága nélkül maradt. Azért ki mit fogad, töltse be, monda beszédes öregem, mert a székely mindég szeret erkölcsi igazságot vonni, még a regékből is.

A mondottakból világossá lesz, hogy Firtos várát nem szerzetesek építék, hanem ők, ez elhagyott de oltalmat nyujtó várban csak később ütöttek tanyát.

A leirt román izlésü kápolnák arra mutatnának, hogy ott már régi időkben a kereszténység első századaiban laktak szerzetesek; Benkő József, a Minoritáknak itten volt residentiájáról tesz említést. Ugy látszik, hogy a reformatiókor az egész környék átálván, a szerzetesek vagy önkényt szétoszlottak, vagy elkergettettek. 1714-ban jezsuiták jönnek ide s itt vannak 1725., mikor eltávoznak; de Atyhai Péter István közönségesen Pater atyhai (ki gyergyó-szt.-miklósi esperes volt) mivel szülő faluja Atyha is 3-szor tért át az unitárius hitre, azokat mint szenvedélyes hitteritő visszabeszélte a katholika vallásra, s hogy az unitárius hit terjedésének gátot vethessen, Firtosra a régi felhagyott kápolna mellé saját költségén kolozstort épitett, hová aztán 1737-ben szerzeteseket (minoritákat) telepitett.

Az ide települt szerzetesek, itt a termékeny kaszálókkal és szántóföldekkel gazdag Firtoson igen jól találták magokat, sőt néha, mint beszélik, még a tiltott örömeknek is áldoztak, s összegyűjtve a vidék szépeit, ott nagy ünnepélyeket, vigságokat rendeztek, ugy hogy ezen kihágások ellen országgyülési végzések hozattak. Igen zajosak, és látogattattak voltak a Szt.-János napkori búcsuk, midőn a felmenők ételt kaptak, de kalánt nem. A várfalak akkor köröskörül még állottak, s mint mondják, a kapu bástyában kapus barát lakott, ki roppant kutyákat tartott, ezek éjjel elbocsájtatva, őrködtek s senkit közel nem bocsátottak.

Hanem ugy látszik, hogy ezen kolozstor csak fából volt, mert 1780-ban oly nagy hó esett, hogy az egész kolozstort betakarta, sőt egy részét össze is ontotta; az oda szorult szerzetesek pedig oly iszonyu kiabálást vittek végbe, hogy Korond és Énlakára is lehallott; az emberek ugy jöttek fel kiásni az élve eltemetetteket. Ekkor a megrettent szerzetesek oda hagyva Firtost, a Korondon alóli Árcsóra költöztek le, firtosi jószágukat 1819-ben Agyha vette meg, de nem esvén kezek ügyébe az atyhaiaknak, egy év mulva Firtos Váraljának adták el.

A szerzetesek pedig Árcsót is eladván, Etédre költöztek át, hol az utolsó árcsói barát néhány évvel ez előtt halt el.

A várral átellenben nyugatra egy kis önálló csucs van, Várlapossa dombja, melynek fennlapján vad egres, veres szöllő (ribizli), vad tulipánok és liliomok tenyésznek; itt volt mindőn a vár állott, a tündéreknek szép kertje, melynek közepén sarkon forgó arany kertiház állott, mint a rege mondja.

Ennek Énlakára néző meredek oldalán egy zöld bokroktól körül nött oly omladvány van, mely távolról tekintve felnyergelt és kántározott ló alakját utánozza. Ezt Firtos lovának hivják; ez a vidék időmutatója, a mennyiben midőn fehér jó időt, ha elsötétül, tartós esőt várnak.

Ezen lóról a rege az, hogy Firtos várában szép tündérleány lakott, ki titkon egy szép leventét szeretett; atyja, s a tündér törvény tiltá az alacsonyabb szármozásu emberfiával való viszonyt; de ez akadály nem gátlá az egymást szeretőknek összejövetelét, ott a kertnek aranysarku filegoriájában találkoztak tanutlan néma éjeleken. Egy szép holdvilágos estvén fellovagolt a hegy meredek szirtén a levente, szerelmes tündérje ott várta epedve a hegyormán, s kezét nyujtá, hogy felsegélje; de ekkor a ló elsiklott, mind lezuhantak. A két szerető egybe ölelkezve zuzódott össze a szirt élén, a halálban ekként egyesülve, a ló pedig fenn akadva, alakja oda tapadott a hegyoldalára.

A várcsucs északi aljában fakad fel a Firtos kútja, egy jéghideg vizü bő forrás, mely mellett halad el az énlaki ösvény, s melyhez a hegy sziklás oldalába faragott lépcsőzeten jártak le a várból, kissé alább van egy Kőriskut nevü térség, hol az eke sok cserépdarabokat, vas-eszközöket, sott-fejeket, kézi malomköveket forgat ki a földből; a hagyomány szerént itt volt a vár hatósága alá tartozott Kőriskut nevü falu, hol a várhoz tartozó nép és a harczosok családjai laktak.

Nem hagyhatjuk el a classicus hegyet a nélkül, hogy más két csucsát is meg ne járjuk, melyek szintén mult emlékeit rejtegetik. A Firtosnak 2-ik, a várhegytől délre alig 300 lépésnyire eső csucsát Péter-Hegyesének nevezik. Itt is félkör apsisu imola alapfalai látszanak; a hagyományok szerént itt szintén Szt.-Péternek szentelt, s népes bucsukkal látogatott kápolna állott, melynek lételét kétségtelenné teszik a most is meglevő maradványok.

A Firtos legdélibb 3-ik csucsát Keselyü tetőnek hivják, mivel ennek falmeredek, sziklaomladványos (nyugatra néző) oldalában solymok és keselyük tanyáznak. E sziklaoldal aljában rendszeres mederszerü, s földgátlások által elzárt bemélyülések vannak, a hagyományok szerint, ott a szerzeteseknek voltak halastavai.

A Péterhegyese és a Keselyü közti hegynyakot Földhidnak hivják; itt egy roppant földtöltés van, mely most is alatt 10 lépés átméretü; déli oldalán mély sáncz fut el, töltés és sáncz, vagy 80 lépésnyire átszelvén a hegynyakot, a hegy meredek oldalán fut le s Énlaka felé irányul. Hogy e roppant földtöltés mi czélból készült, bajos meghatározni; a várnak egy el nem készülhetett külvédvonala akart-e lenni vagy, mint inkább hiszem, kiindulási pontja azon földtöltésnek, mely Tündérek utja név alatt Körispataknál látszik s Ördög borozda név alatt a két Küküllő közötti hegyéleken lefutva, az egész Pártiumot átszeli, s lecsap a szászföldre is, melyet annak idejében és helyén még tüzetesebben fogunk tárgyalni.

A Keselyütető keletre lankásodó fennlapján, a most szántóföldekkel boritott Felső tetőn, találták egy kidölt öreg bükkfa aljában az ismeretes firtosi aranyokat, tehát nem a várnál, mint Kővári mondja. Hogy Nagy Sándor utódjának aranyai hogyan kerültek ide, bajos meghatározni. Azt minden esetre mutatják, hogy e hegyen az ember nagyon rég idő óta lakozik.

A Keselyü tető déli aljában Tóbiás kő nevü lonkán (hegyterrasse) van egy kocsi alaku sziklacsoport. Tündér Ilona kocsija ez, melyen Firtos tündérei kocsikáztak a holdvilágos éjeken; de egyszer önfeledett mulatozásaik közt az idő eltelvén a kakas megszólalt s a kocsi kővé változott. E szikla ugyanazonos az Énlakánál emlitett Jenőné kocsijával. S most bucsut veszünk az annyi érdeket s oly sok élvét-nyujtott Firtostól.